EgészségÜgyelet
A gyermekkor megalapozza, milyen felnőtt lesz belőlünk. A negatív gyermekkori élmények (ACE: Adverse Childhood Experiencesszinte) kiheverhetetlen sebeket ejthetnek a személyiségünk fejlődésében, ezek vezetnek a felnőtt személyiségzavarához, szenvedélybetegségekhez, önveszélyeztetéshez, és hajlamosítanak az öngyilkosságra is.
Egy amerikai kutatás szerint, azoknál a felnőtteknél, akik gyermekkorukban folyamatos vagy időnkénti, fizikális vagy lelki bántalmazásban volt részük, azoknál nagyobb eséllyel alakul ki valamilyen pszichés rendellenesség.
Központi idegrendszeri működési zavarokhoz vezetnek a negatív gyermekkori élmények. Ez pedig érzelmi és kognitív problémákkal társul. Az iskoláskorban jelentkező tanulási és magatartásbeli zavarok, amik kamaszkorban méginkább tombolnak, az előbbiek eredményei is lehetnek. Ezek hosszú távon betegségek formájában vagy akár közvetlenül is rövidíthetik az élettartamot.
A WHO ACE-IQ kategóriái alapján, hazánkban nem régiben végeztek először kutatást ebben a témában. Az analízis során drog- és alkoholproblémák következtében májkárosodást szenvedő betegeket vizsgáltak, mivel ezeknek a magatartásformáknak a jelentőségére már az eredeti ACE tanulmány is kitért. A kontrollmintán belül olyan tesztalanyok adatai szerepeltek, akik betegségüket felnőttkori vérátömlesztés útján szerezték.
Az eredmények tükrében elmondható, hogy a szenvedélybetegségekkel küzdők lényegesen több negatív gyermekkori traumát szenvedtek el szemben azokkal, akik nem küzdöttek szenvedélybetegséggel. A kutatás összefüggést fedezett fel a negatív gyermekkori élmények, a szorongás, a depresszió, valamint az élettel való elégedettségi szint és az alacsony önértékelés között is.
Lelki ellenállóképesség (Reziliencia)
Fontos tisztában lenni azzal, hogy a gyermekkori negatív élmények azontúl, hogy halmozódnak, át is adódnak, szülőről gyermekre, és így tovább. Ugyanakkor vigasztaló lehet, hogy ez a destruktív folyamat megelőzhető. Sajnos az ACE élethosszig tartó káros következményeit potenciálisan semlegesítő hatásokat kutató tanulmányok sokáig várattak magukra.
Negatív gyermekkori élmények vs. személyiségfejlődés
A lelki ellenállóképesség, más néven reziliencia azt a lelki rugalmasságot jelenti, ami segít abban, hogy egy gyermek fejlődése pozitív irányba tartson annak ellenére is, ha a nevelő környezet nem szolgálja az optimális fejlődést.
A kutatások eredményei szerint a lelki álllóképesség kialakulásához szükséges faktorok az alábbi négy nagy kategóriába sorolhatók:
- Kiszámítható rendszer/napirend/ szokások
- A gyermeket érő örömteli és kreatív élmények
- Megbízható és törődő felnőttekkel és kortársakkal kialakult kapcsolatok
- Biztonságérzet
Az a gyermek, akit bántalmaznak, általában nem panaszkodik
Egy 2019-es kutatás eredményeinek tükrében elmondható, hogy a jótékony gyermekkori élmények a felnőttkorban kimutatható stressz, depresszió és alvászavarok alacsonyabb, valamint a megbocsátás és a hála magasabb pontszámaival, a meghittebb családi kapcsolatokkal és az egészséges táplálkozás mutatóival álltak kölcsönhatásban.
Annak felismerése, azonban, hogy egy gyermek bántalmazás áldozata-e, nem könnyű, mivel az esetek nagy részében az érintett gyermekek nem panaszkodnak, és nehezen ismerik be, hogy erőszakot követtek el ellenük. Ez köszönhető egyrészt a súlyosabb büntetéstől való félelemnek, másrészt annak az irracionális bűntudatnak, amit a bántalmazottak élnek át. Sok esetben az érintettek úgy gondolják, hogy, ami velük történt, az normális, hiszen ebben élnek. A gyermekek számára a kötődés elsődleges, és ennek érdekében szinte mindent hajlandóak elviselni.
A bántalmazást kísérő tünetek felismerését nehezíti az a tény is, hogy ezek a szimptómák szerteágazóak. Az alacsony önértékeléstől, a depresszión, agresszión át egészen a súlyos személyiségzavarokig terjed. Kialakulhat kapcsolatépítési képtelenség, viselkedésbeli és alvászavarok, vagy akár öngyilkossági késztetés is.
A bántalmazás megállítása, a gyermekkori negatív élmények megelőzése társadalmi kérdés
A korai felismerés elsődleges, ezért különösen fontos a gyermekekkel foglalkozó szakemberek tájékoztatása, továbbképzése, érzékenyítése ebben a témában. A megfelelő terápia megválasztásában a bekövetkezett károsodás felismerése alapvető fontosságú.
A negatív folyamatok visszafordítása érdekében az érintett gyermek stressztűrő-képességének (rezilencia) fokozásával, pozitív élményeinek elősegítésével, traumaorientált kognitív pszichoterápiás eszközökkel, valamint érzelmi támogatással tehetünk a legtöbbet.
Forrás: Egészségtükör
