EgészségÜgyelet
A poszttraumás stressz szindróma kiváltó oka valamilyen megrázó, traumatikus, nagy stresszt okozó esemény, például barát, családtag hirtelen halála, súlyos betegsége, esetleg erőszakos támadás, szexuális zaklatás, de egy terrorcselekmény, természeti katasztrófa szemtanúja is szenvedhet PTSD-től.
Az, hogy valakinél poszttraumás stressz alakulhasson ki, olyan esemény áldozatának vagy szemtanújának kellett lennie, amely során halálfélelmet élt át, életveszélyben érezte magát, és az esemény a későbbiekben álmában, hallucináció formájában újra és újra arra kényszeríti, hogy átélje a súlyos szorongást.
A tünetek a következő csoportokba sorolhatók: súlyos félelem, hallucinációk, súlyos depresszió, elzárkózás.
Először is a beteg szűnni nem akaró szorongásban, félelemben él, majd újra és újra átéli az eseményeket. Ezt a jelenséget a szakirodalom emlékbetörésnek nevezi.
A hallucinációk, álmok során filmszerűen peregnek le újra az események, amelyek miatt alvászavarok is kialakulhatnak és a beteg fokozatosan visszavonul a külvilágtól, bezárkózik. A legszélsőségesebb esetben kapcsolatait megszakítja, munkaképtelenné válik, gyakran az alkoholizmust választja menekülőútnak vagy legrosszabb esetben öngyilkosságot kísérel meg, követ el.
Gyakori probléma, hogy a beteg nem beszél senkinek az őt ért támadásról, vagy a félelmeiről, gondjairól, így azok elmélyülnek, súlyosbodnak.
Vegetatív, vagyis fizikai tünetek is kísérhetik a lelki válságot, mint dührohamok, koncentrációs zavarok, alvászavarok, sírógörcsök, nyomott hangulat. Kezeléséhez főleg pszichoterápiát alkalmaznak, vagy farmakoterápiát, vagyis gyógyszerekkel, főleg antidepresszánsokkal kiegészített terápiákat.
A gyógyulási idő az egyéni feldolgozó képességektől függ, így a rehabilitációs időszak is csak egyénre szabottan határozható meg. A szakemberek szerint megelőzésképpen mindenkinek ajánlott megküzdési stratégiáit fejleszteni tréningekkel, pszichoterápiával.
