Egészségügyelet / Betegség ABC / Milyen érzés érzelmek nélkül élni?

Milyen érzés érzelmek nélkül élni?

Alexitímia, avagy az érzelmi analfabetizmus

Alexitímia, érzelmi analfabetizmus, érzelmi vakság. Pszichológiai probléma, amely miatt a  beteg nem tudja felismerni saját érzelmeit, se másokét megérteni. Személyiségére, viselkedésére, kapcsolataira egyaránt kihat, hogy nem képes azonosítani és elmagyarázni érzéseit.

Először 1972-ben jegyezték le az érzelmi analfabetizmust, az alexitímiát. Kezdetben nyelvészeti betegségként kezelték, amely szerint az alexitímiában szenvedő valójában ugyanúgy megéli az érzelmeket, mint bárki más csak nem képes megfogalmazni, szavakba önteni azokat.

egeszsegugyelet-betegsegabc-erzelmi-analfabetizmus-nagy1Az akkori elméletek azzal magyarázták a jelenséget, miszerint a két agyfélteke (azokon belül pedig az érzelmi és a nyelvi régió) között valamilyen kommunikációs zavar miatt a megfelelő információáramlás akadályozott.

Napjainkra körvonalazódott, hogy az alexitímiának is több fajtája van, és összefügghet olyan betegségekkel, mint az autizmus vagy a skizofrénia és egyéb pszichoszomatikus problémák.

Kialakulásának hátterében állhat akár a gyermekkori érzelemmentes környezet is. A kötődés kialakítását, az emóciókat mellőző családi háttér, vagy egy gyermekkori trauma is kiválthatja az érzelmi analfabetizmust. Az „alexok”(az aleximítiás közösség saját magát így becézi) nem képesek azonosítani az olyan hétköznapi alapérzelmeinket, mint az öröm, a düh, a szomorúság, félelem, csupán a fizikai reakciókat érzékelik, de azokat is leginkább csak a düh és a félelem szintjén.

egeszsegugyelet-betegsegabc-erzelmi-analfabetizmus-nagy2Az érzelmeket és a testi tüneteket nem képesek összekapcsolni. A fiziológiai változásokat érzékelik, de nem tudják érzésekkel azonosítani azokat, amíg az egészséges emberek tudatában vannak, hogy lámpaláz, vagy félelem miatt izzadnak, vagy az öröm miatt remeg a lábuk stb.

Beszélgetéseik során főleg semleges témákat érintenek, zárkózottak, az empátiájuk és konfliktuskezelési képességük fejletlen. Ridegnek, távolságtartó, visszahúzódó személyiségeknek tűnnek, akik az érzelmileg terhelt helyzetekből vagy kimenekülnek, vagy indulattal reagálnak.

David Robson kutató egy internetes „alex” közösségben ismerte meg Calebet (a férfi kérte, hogy valódi nevét ne említsék), aki példákon keresztül próbálta illusztrálni, hogy mit „nem érez” az alexitímiás. Caleb mesélt az esküvőjéről, amely eseményt úgy fogott fel, mint egy technikai produkciót. A szerelmet pedig úgy jellemezte, hogy felesége volt az egyetlen nő, akit ha meglátott, a lábait nehezebbnek érezte. Gyermeke születésénél sem érezte a mindent elsöprő eufóriát. Caleb egyetlen pozitív dolgot emelt ki betegségéből: könnyebben dolgozza fel a rossz dolgokat, például nem fél az orvosoktól, nincs szorongás érzete semmilyen megpróbáltatás előtt.

Hajlamosak gonosz emberként azonosítani az „érzelmi vakságban” szenvedőket, helytelenül. Caleb elmondása szerint harmóniában él környezetével, feleségével tudatosan építik a kapcsolatokat és a nehéz helyzeteket képesek együtt, szeszélyektől és érzelmi kitörésektől mentesen kezelni, stabilabban és racionálisabban oldják meg a hétköznapi problémáikat, mint érzelem-gazdag ismerőseik.

Az alexitímia kezelése terápiával lehetséges, azonban kellemetlen lehet a páciens számára, mivel érzelmei megismerése szorongást válthat ki. A folyamat hosszú időbe telik és egyelőre a csoportterápiák, relaxációs gyakorlatok hatékonyak annak érdekében, hogy a beteg előbb-utóbb képes legyen az érzelmek azonosítására és mások érzelmeinek megértésére egyaránt.

Forrás: bbc.com

Minden vélemény számít!