A bizarr fóbiákról szóló cikk arra buzdított minket, hogy külön írást szenteljünk egy olyan pszichológiai betegségnek, amely talán több családot is érinthet, csak a probléma felismerése, vagy kezelése nehéz, esetleg meg sem történik. Az iskolafóbia, vagyis az iskolába menéstől való kóros félelem komoly gondokat okozhat a szülőnek és az érintett gyermeknek, főleg az iskolakezdés időszakában. Mit kell tenned, hogy megoldhasd, mielőtt elmélyülne a probléma?
A gyerekek gyakran taktikáznak, ha nincs kedvük iskolába menni, kreativitásuk határtalan. Azonban van egy pont, ahonnan a praktikák hátterében már komolyabb okok húzódnak és valódi szorongást él meg csemeténk. Nigel Blagg pszichológus szerint 1960 óta ismeretes a betegség, jó páran azonban szkeptikusan állnak a jelenséghez és egyszerű „rosszcsontoknak” tartják azokat a gyerekeket, akik reggelente komoly harcot vívnak az iskolába indulás ellen.
Kétségtelen, hogy vita tárgya a betegség létezése. Az iskolától szorongó gyermek nem csak akkor éli meg a frusztrációt, amikor a szülei elengedik a kezét a kapuban, de még a jelenlétükben is uralkodik rajta a félelem.
A leginkább érintett az 5-6 éves és a 11-14 éves korosztály. Kiválthatja a beilleszkedéstől, megfeleléstől való félelem vagy éppen ezek sikertelensége.
Kisebbeknél inkább a szeparációs szorongás áll a háttérben, ami nem konkrétan az iskolától, hanem az anya és a család távollététől való félelem. Az idősebbeknél jellemző a kortársaktól és a kudarcoktól való rettegés, az önbizalomhiány, amelynek terepe bizony az iskola falain belül van. Ha komoly szorongás uralkodik a gyermeken, figyelni kell, nehogy depresszióba forduljon.
Az iskolafóbia kezeléséhez a család, a tanárok és egy pszichológus összefogására van szükség. A cél, hogy a gyermek újra jól tudja érezni magát az oktatási intézményben, vagy speciálisabb esetben hajlandó legyen újra betenni a lábát a számára oly félelmetesnek megélt közegbe.
Vannak extrém esetek, amikor érdemes megfontolni, hogy magántanulóvá váljon-e a gyermekünk ezekben a nehéz időkben.
Időnként azonban érdemes azt is megvizsgálni, hogy nem lenne-e szükséges egy iskolaváltás, ahol egy másik környezetben, tiszta lappal talán könnyebben megy a beszoktatás és/vagy a beilleszkedés, hiszen a szociális fejlődés érdekében mégis csak az a legmegfelelőbb, ha saját korosztályával együtt szerzi az iskolai tapasztalatokat.