Egy amerikai rákkutató intézet friss tanulmányának eredményei alapján biztosan kijelenthető, hogy a daganatos betegek túlélés esélyeit jelentősen növeli a rendszeres mozgás. A kutatás részleteiről.
A Roswell Park Comprehensive Cancer Center kutatói hozták nyilvánosságra tanulmányukat, amelyben a fizikai aktivitás, és a daganatos betegek halálozási kockázata közötti összefüggést vizsgálták. Különös figyelmet fordítottak a rákbetegek terápia alatti, és utáni aktivitásának szerepére, és az inaktivitás hatásaira is.
Az eddigi kutatások a betegek egész életének mozgásszegény életmódját, illetve egyes daganatfajták összefüggéseit vizsgálták, ez az új tanulmány célzottan a rák diagnózisa előtti, és utáni inaktivitást, és a túlélés esélyeit vetette össze. Az már ismert, hogy a rendszeres mozgás számtalan betegség kialakulásának rizikóját csökkenti, ideértve a daganatos betegségeket is, ám konkrétan a mozgásszegény életmód hatásait ezidáig kevésbé tanulmányozták.
Aktivitás vs. Inaktivitás
A kutatásban résztvevő tudósok arra alapoztak, hogy az inaktivitás az egészséges személyek, és a daganatos betegek közt is elterjedt életforma, az utóbbiak ráadásul betegségük, és a kezeléseik miatt fokozott fizikai nehézségekkel néznek szembe. 13 év alatt közel 6000 beteg adatait vizsgálták meg.
Az orvosok a fizikai aktivitás szintjét mérték fel abban az időszakban, amely 10 évvel a rák diagnózisa előtt kezdődött, és 1 évvel a diagnózis után fejeződött be. Azokat a betegeket, akik ebben az időszakban gyalogoltak, futottak, aerobikoztak, edzettek, rendszeresen mozogtak, aktívnak minősítettek, akik pedig nem mozogtak rendszeresen, azok lettek az inaktívak.
Az eredményekről
A kezelés előtt, és alatt is aktív életmódot élő betegek 40 %-kal nagyobb arányban élték túl a daganatos betegséget, mint az inaktívak. Ez az eredmény a különböző rákfajtáktól független volt, ez jött ki mell-, a vastagbél-, a prosztata-, a petefészek-, a vese-, a nyelőcső-, az endometriális- és a bőrrákos páciensek esetében is. A korábban inaktív páciensek, akik a diagnózis után kezdtek csak el aktív életet élni, 30 %-kal növelték túlélési esélyeiket, ha csak keveset mozogtak is.
Az ideális mozgásmennyiségről
A heti 3-4 alkalommal tréningezők érték el a legnagyobb egészségnyereséget, nagyobbat, mint a heti 1-2 alkalommal, sőt nagyobbat, mint a mindennap mozgók! A másik nagyon fontos megállapítása a tanulmánynak, hogy azoknál akik csak a diagnózis után kezdtek el mozogni, már a heti 1-2 alkalom is nagymértékben számított.
Az aktivitás általános pozitív hatása
Az Egészségügyi Világszervezet Fizikai aktivitás 2016-2025 stratégiája szerint, mindössze 10%-os aktivitás növekedés:
- 25%-os relatív csökkenést eredményezhet a szív-érrendszeri betegségek, a rosszindulatú daganatok, a cukorbetegség, illetve a krónikus légúti megbetegedések okozta korai halálozás kockázatában;
- 25%-os relatív csökkenést eredményezhet a magasvérnyomás-betegség előfordulásában, plusz megállíthatja a cukorbetegség és az elhízás terjedését.