Mégis vannak élő halottak? Egy bizarr betegség nyomában…

Léteznek élő halottak, de nem a klasszikusan elképzelt zombik formájában, hanem egy nagyon komoly és ritka mentális betegség következtében. Az áldozat abban az illúzióban él, hogy halott, és hiába szól rengeteg racionális érv a tévképzet ellen…

Élőhalott szindróma.

Legkorábban már az 1700-as évek végén írtak a jelenségről, a betegség mégis Jules Cotard pszichológusról kapta a nevét, aki 1880-ban jegyezte le tapasztalatait.  A Cotard-szindróma ritka és bizarr pszichiátriai problémának számít, amely miatt a beteg úgy érzi, már a túlvilágon van és minden, ami történik körülötte ennek bizonyítéka.

Van, aki azt hiszi súlyos vérveszteség következtében halt meg. Van, aki végtagjai vagy belső szervei elvesztését képzeli, és van, aki saját bomló testének szagát érzi vagy testén mászkáló férgeket hallucinál.

Ezek a betegek súlyos depresszióba süllyednek és a tünetek egyik paradoxona, hogy gyakran próbálnak öngyilkosok lenni. Sokszor más pszichés, mentális betegségekkel karöltve alakul ki, mint például depresszió, zavartság, koncentráció- és figyelemzavarok, vagy valamilyen súlyosabb baleset, esetleg egészségügyi probléma következtében.

Memóriazavar is fellép, amely miatt előfordul, hogy a páciens nem ismer fel arcokat, helyszíneket, ami szintén saját téves hitét táplálja. A neurológusok szerint a memóriáért és az érzelmekért felelős agyi részek között megszűnik a megfelelő információáramlás.

A páciens a „pokolban” érzi magát, mivel hallucinációi mind a racionális érvek ellen szólnak.

Egyelőre nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy genetikai háttere lenne a probléma kialakulásának. A kezelése gyógyszerekkel történik. Antidepresszánsok, hangulatjavítók egészítik ki a terápiás kezeléseket, ami lényegesen humánusabb megoldás Cotard XIX. századi módszerénél, ami az elektrosokk volt.

Wavita.hu a Walmark webáruháza
Hirdetés

Nézd meg ezt is

11 perc az ülőmunka hátulütőinek kompenzálására

Reggel beülünk az autóba, vagy valamelyik tömegközlekedési járműbe, hogy aztán 8-10 órát ülhessünk az irodában a számítógépünk előtt, majd este leülünk a televízió elé még néhány órára. Az egyre nagyobb teret hódító home office szintén nem kedvez a mozgásigényünknek. Ha így belegondolunk, gyakorlatilag egész nap ülünk, mielőtt lefeküdnénk. A testünk és az izmaink ennél többre hivatottak.

Vélemény, hozzászólás?