EgészségÜgyelet
A pánikbetegség nem a klasszikus értelemben vett betegség, hiszen nem jár kóros elváltozásokkal. Ennek során bizonyos agyi folyamatok ellentmondanak egymásnak, amely következtében viselkedészavarokat tapasztalhatunk magunkon, például páni félelmet egy olyan helyzetben is, amikor alapvetően biztonságban kellene éreznünk magunkat.
Pszichés zavar, amelyet erős szorongás kísér, ez a pánikbetegség. A betegre időnként rátör egy intenzív félelemérzet, pánikroham. Az egyén sokszor nem is tudja azonosítani, hogy pontosan mi történik vele, ezért valamilyen nagyobb betegségre gondol, mint például szívroham stb.
A rohamok nem helyszínhez, időhöz, állapotokhoz kötöttek, bár vannak, akik ezt nem így gondolják. Pontos meghatározás még nincs, csak elméletek arra vonatkozóan, hogy mi okozhatja a pánikbetegséget. Kialakulhat stressz, kábítószer következtében, de lehet örökletes is.
Nem veszíti el racionális gondolkodását a roham során a beteg, pontosan tudja, hogy amitől fél, attól valójában nem kell félnie, mégsem tud uralkodni az erős szorongás érzésen.
Mintha két személyisége lenne: az egyik, aki tudatában van a helyzetnek, a másik, aki minden reális gondolat ellenére ellenkezően cselekszik. Buddha hasonlata alapján, mintha egy elefánton ülő ember lenne az agyunk. Van a tudatos része, ami próbálja irányítani, vezetni az elefántot, aki pedig a saját ösztönei szerint cselekszik.
Ha valakinek pánikrosszulléte van, még nem feltétlenül pánikbeteg. A diagnózis felállítása érdekében fontos egy alapos vizsgálat, hogy biztosan nem szervi betegség áll-e a rosszullét hátterében.
Ha valóban pánikbetegségről van szó, akkor kognitív viselkedésterápiával, vagy gyógyszeres kezeléssel, vagy a kettő kombinációjával próbálják kezelni.
Feltétlenül szükséges a kezeléseket minél hamarabb megkezdeni, különben a betegség komolyabb szervi és pszichiátriai kórokat vonhat maga után. Akár agorafobia, depresszió, szenvedélybetegségek is kialakulhatnak, legrosszabb esetben pedig a beteg öngyilkosságot kísérelhet meg.
