Valamilyen szertől, vagy viselkedéstől való olyan kóros függést nevezzük szenvedélybetegségnek (addikciónak), amikor az illető elveszti a kontrollt ezek felett, és már káros következményei vannak rá, és környezetére nézve.
A szenvedélybetegség kialakulásának több oka is van, az általánosan elmondható, hogy a személyiség harmonikus fejlődését akadályozó bármilyen tényező kockázatnak számít.
Az addikció kialakulásában szerepet játszik a genetikai hajlam, a családi háttér, a gyermekkori feldolgozatlan traumák, a felnőttkori krízisek, a társadalmi hatások, és a életkori szakaszváltások (klimax, kapuzárási pánik,…).
A személyiségfejlődés korai szakaszának fontos szerepe van, az anya-gyermek kapcsolatnak, és a gyermekkori feldolgozatlan traumáknak, később felnőttkorban például a meghitt emberi kapcsolatok hiányának, a munkahelyi stressznek, frusztrációknak, amikor a szorongást, és feszültséget a beteg a szenvedélybetegség felé vezető út lépéseivel próbálja oldani, enyhíteni.
Több kutatás is alátámasztja, hogy az addikcióra való hajlam genetikailag is meghatározott, például kimutatták, hogy a dopamin-2 receptor A1 allél jelenléte jelentősen gyakrabban fordul elő súlyos alkoholistáknál, kóros játékszenvedélyben szenvedőknél, és drogfüggőknél.
A szenvedély kialakulásában szerepet játszhatnak különféle véletlenszerűen bekövetkező traumák is, ezért a betegek kórelőzményét nem igazán lehet pusztán előregyártott sémák alapján meghatározni.
Szokás még, vagy már függőség?
A probléma diagnosztizálását nehezíti, hogy bizonyos esetekben az addikció, és a hétköznapi szokás közötti határ nem éles, és akár népcsoportonként is változó. Az emberek általában is szokások erdejében élik az életüket, és ragaszkodnak ahhoz, ami számukra jó.
Ételekhez, eszközökhöz, kényelemhez vagy éppen kényelmetlenségekhez is hozzá lehet szokni. A szokások célszerűek, de csak egészen addig, amíg segítik a hétköznapokat, és nincsenek az egyén, és a környezete kárára.
A szokásoktól ott válik el, hogy a kialakult addikció velejárója, a tolerancia (növekvő adag kell azonos hatáshoz), a szenzitizáció (a hatása egyre intenzívebbé válik a rendszeres fogyasztás következtében) és a dependencia (függőségi, elvonási tünetek). A szenvedélybetegséget egyértelműen a dependencia kialakulása jelzi.
Miktől lehet függeni?
A szenvedélyek alapjában véve kétfélék lehetnek, egyrészt vannak a kémiai addikciók (alkohol, drog, nikotin), másrészt a viselkedéses vagy anyag nélküli addikciók (játékszenvedély, internetfüggőség, munkamánia, vásárlás, kleptománia,…)
Az anyag nélküli függőségeknél ugyanolyan viselkedési sztereotípiák figyelhetőek meg, mint a kémiai addikcióknál: Vágy >> Késztetés >> Növekvő feszültség >> Szenvedély megélése >> Feszültség csökkenése; ciklikusan változik újra, és újra, és újra…
A szenvedélybetegek a Késztetés-nek csak nehezen tudnak ellenállni, és több hónapos vagy éves absztinencia (önkéntes tartózkodás a függőség kiváltójától) után is visszaeshetnek.
Forrás: WEBBeteg.hu