A második ipari forradalomig a napi kétszeri alvás volt az általános, ez a megszokás csak a 19. század végén tűnt el, viszont jót tenne mindenki egészségének, ha újra lehetőségünk lenne a gyakorlására.
Nagyon sokan érzünk késztetést a délutáni sziesztára, és ez nem véletlen, mert sokáig az volt a természetes, szinte bele van kódolva a génjeinkbe a napi kétszeri alvás.
Egyébként ez nem jelent egyet feltétlenül a sziesztával, leginkább arra a korábban élő általános megszokásra vezethető vissza, amikor a napnyugta utáni lefekvés volt a jellemző, majd kb. 4 óra múlva felkelés, tevés-vevés a ház körül, majd újra a (vissza)alvás napkeltéig.
Ezért az, ha valaki felébred az éjszaka közepén, még nem biztos, hogy alvási problémára utal, mert a két alvás közötti ébrenlét hosszú évszázadokon keresztül égett bele a szervezetünkbe. Ettől függetlenül viszont tény, hogy napjaink társadalmának harmada szenved valamilyen alvási rendellenességben.
A kutatók afrikai és dél-amerikai törzsek feljegyzéseiben is találtak arra vonatkozó leírásokat, amelyekből kiderült, hogy a törzsi emberek az alvási ciklusukat két részre bontják. A 19.század előtti Európában is a két ciklusos alvási mechanizmus volt az általános, a történészek szerint.
A közismert szieszta az „ebéd utáni rövid pihenő”, ami a munkavégzést szakítja meg, a spanyol siesta szóból ered, aminek a forrása a latin SEXTA (HORA), azaz dél, déli óra, a napfelkelte utáni hatodik óra. Spanyolországban, Latin-Amerikában, Görögországban, Olaszországban, illetve ázsiai országokban van elterjedve.
Elmondható róla, hogy pozitív hatással van a hangulatra, az agyműködésre, a memóriára, csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát és a stresszt.
Azokban az országokban, ahol még hódolnak a délutáni pihenőnek, sokkal nyugodtabb életvitelt folytatnak az emberek. Nem kell órákat aludnunk, itt is érvényesül a kevesebb több elve, mert a túl hosszúra nyúlt pihenő ellenkező hatást válhat ki.
Tökéletes a 20-60 perces alvás, mert ennek a hatására már a motoros képességek javulnak, a memóriánk frissül, a gondolkodásunk gyorsul, a kreativitásunk nő.
A múltunkból adódóan a kétszakaszos alvás könnyed természetességgel tudna ismét általánossá válni, és talán érdemes lenne a rohanó életvitelünk lassítására, egészségünk érdekében ismét bevezetni. Ha van lehetőséged rá, ne habozz, tapasztald meg az előnyeit.
Forrás: Origo