A hazai ápolás megteremtője

Vagyis, amit tudunk Kossuth Zsuzsannáról

Kossuth Lajos öt lánytestvére közül az utolsóként született Kossuth Zsuzsanna. Jóllehet a család egy újabb fiúgyermekre vágyott, a helyette érkezett Zsuzsannáról akkor még nem tudhatták, hogy bátyja mellett ő lesz az, aki hathatós munkájával maradandót alkot.

A viszonylagos nyugalomban telt gyermekéveket a Sátoraljaújhelyen is elterjedő kolerajárvány és a fokozódó történelmi események zavarják meg. Zsuzsanna gyermekként ekkor szembesül először azzal, mit is takar a betegápolás és azt milyen körülmények között végzik.

A család természetesen nem hanyagolja el neveltetését, történelmet, irodalmat és nyelveket tanul, valamint bátyja révén, illetve az ő unszolására fokozatosan fejleszti íráskészségét is. Ebben a feladatban meglehetősen jól halad, ezért Kossuth Lajos maga mellé veszi, hogy segítsen neki szerkeszteni az ekkoriban Pozsonyban ülésező Országgyűlésről készített beszámolóit, a „Törvényhatósági tudósításokat”. Ehhez nem elég csak az íráskészség, Zsuzsanna jogot és alkotmánytant is tanul, hogy megfelelően tudja írott szóra váltani bátyja tudósításait. Szinte észre sem veszi, mégis a lap révén fokozatosan belesodródik a politikába.

A bécsi császári udvar nem nézi jó szemmel Kossuth lapjának fokozódó népszerűségét, ezért rendeletileg betiltja azt, magát Kossuth Lajost pedig börtönbüntetésre ítéli, a lap állítólagos császárellenes és függetlenségpárti hangneme miatt.

Bátyja szabadulása után feleségül veszi Meszlényi Terézt, Zsuzsanna pedig hozzámegy Teréz bátyjához, Rudolfhoz. Házasságukból 3 gyermek (két lány, egy fiú) születik, az utolsó már férje váratlan és korán bekövetkező halála után.

Kitör az 1848-49-es forradalom és szabadságharc. Egy ideig Pesten él, de a főváros feladása után elköltözik Debrecenbe. Itt éri annak a kinevezésnek híre, amely megváltoztatja nem csak az ő életét, hanem rajta keresztül a magyar ápolás történetét is: 1849. április 16-án Kossuth Lajos kinevezi húgát, Zsuzsannát országos főápolónőnek. Zsuzsanna lelkiismeretesen hozzálát feladatához.

Rövid idő alatt több mint 172 tábori kórházat állít fel, szakadatlanul járja a harctereket és felfoghatatlanul nehéz körülmények között alapozza meg a sebesültek ápolását.

Munkáját azonban több részről is bírálat éri: először is, az akkori világnézettel ellentétes volt, hogy egy ilyen fontos feladatot egy nő végezzen el. Másrészt nehezményezték azt is, hogy ápolóival nem csak a sebesült honvédeken, hanem az ellenség katonáin is segít.

A szabadságharc leverését követően őt is „előveszi” Haynau bírósága, azonban számos császári tiszt tanúsítja, hogy velük, illetve katonáikkal is emberségesen bánt, ezért nem vádolják meg semmivel – jóllehet Kossuth Lajos húgaként, gyermekeivel együtt a hatóságok állandó zaklatásának van kitéve. A család nehéz körülmények között él, Zsuzsanna nyelv- és irodalomtanárként tartja el őket.

Később, egy állítólagos császárellenes szervezkedés révén ismét előkerül a neve, és börtönbe zárják. Gyenge szervezete nehezen viseli a börtön körülményeit, így megbetegszik, állapota súlyosbodása miatt pedig idővel átszállítják a bécsi rabkórházba.

Innen az Amerikai Egyesült Államok közbenjárására kiszabadul, de csak azzal a feltétellel, hogy Magyarországot egész családjával elhagyja. Nehéz szívvel, de vállalja a feltételeket, előbb Brüsszelben, majd az óceán túloldalán, New Yorkban telepedik le. Itt már életében nagy tiszteletnek örvend, nem zaklatják, azonban a viszonylagos nyugalmat beárnyékolja egészségének hanyatlása.

Korábban szerzett, egyre súlyosbodó tüdőbaja ismét kiújul, állapotát csak súlyosbítja szomorúsága és honvágya. Ezek együttesen felőrlik szervezetét és végül – mindösszesen 37 évesen – elhuny. Utolsó kívánsága, miszerint magyar földben szeretne nyugodni, a mai napig sem teljesült, lévén a New York-i egyházmegye nem engedélyezi földi maradványainak kihantolását.