EgészségÜgyelet
A The Journal of Neuroscience című folyóiratban jelent meg az a publikáció, melyet az MTA Természettudományi Kutatóközpont új agyi képalkotó központjának kutatói tettek közé, és, ami szerint előre jelezhető az arcképek agyi feldolgozásának hatékonysága, bizonyos agyterületek közötti nyugalmi kapcsolatok erőssége alapján.
Elméleti jelentősége mellett a kutatás fontos szerepet játszhat az arcészlelés fejlesztésén dolgozó tréningek kreálásában is. Nyugalmi állapotban az agyunk rendet tesz a beérkezett információk között, miközben rendszerezi is azokat, és azt is „eldönti”, hogy mit jegyezzen meg.
Az agy alapaktivitásának vizsgálatára számtalan módszer kínálkozik, ezek közül az egyik legbiztatóbb a funkcionális mágneses rezonancia (fMRI), mely révén az is mérhető, hogy a specifikus funkciók (látás, figyelem, tapintás) ellátásáért felelős agyi hálózatokon belül, milyen a különálló területek közötti együttműködés.
Sőt az összhang erősségének tükrében az is megjósolható, hogy az adott terület milyen hatékonyan tölti be a szerepét a feladat során. Például, milyen gyorsan venné észre valaki az ismerősét egy tömegben. Ez a mérés, azért is jelentős, mert bizonyos pszichiátriai jellegű betegségek esetén (demencia, autizmus stb.) sérül az agyi funkcionális konnektivitás, az együttműködés a különböző agyi területek között. A károsodás mértéke segít megjósolni a betegség súlyosságát.
Az MTA agyi képalkotó központjában előremutató eredményeket értek el az agyi nyugalmi funkcionális konnektivitás mérésével. Az fMRI-kutatások Vidnyánszky Zoltán irányítása alatt zajlanak és az emberi arc észlelésének agyi hátterét képező funkcionális területeket elemezték egészséges és fiatal önkéntesek közreműködésével.
Az arcfelismerésnek kiemelt szerepe van az agyban is, mivel számtalan olyan információval szolgál, ami a szociális életben is fontos. Az emberek 2-2,5%-ának okoz problémát az arcfelismerés, sokan nem is tudnak róla az érintettek közül sem. Mindez annak ellenére, hogy az agyi arcfeldolgozási mechanizmusok gyors és hatékony folyamatok.
Hermann Petra, a közlemény első szerzője elmondta, hogy ennek alapján az a kérdés merült fel a kutatócsoportban, vajon az arcfeldolgozásért felelős agyi hálózatban mért nyugalmi funkcionális konnektivitás alapján megjósolható-e, kinek milyen jó az arcfeldolgozása.
Az erre irányuló felmérések során a résztvevőknek „elrontott” képeken kellett arcokat megkülönböztetniük. Korábbról ismeretes volt az a tény, miszerint ideális körülmények között az agy szinte erőfeszítés nélkül képes az arcfeldolgozásra, ugyanakkor kevésbé hatékony, ha nehezen felismerhető arcokról van szó.
A nehezen kivehető arcképek kapcsán az agy az elsődleges arcfeldolgozó terület (fusiform arcterület, FFA) mellett, a részletes tárgyfeldolgozásért felelős területet (lateralis occipitalis kéreg, LOC) is segítségül hívta. Azt, hogy milyen mértékben lesz hatékony az elmosódott arcképek feldolgozása, előrevetíti az említett agyi területek közötti nyugalmi funkcionális konnektivitás egyéni erőssége.
Az akadémiai kutatások az arcfeldolgozás hatékonyságában kimutatható egyéni különbségek vizsgálatára új megközelítési lehetőséget vetnek fel, valamint az arcészlelés fejlesztésére irányuló tréningprogramok kidolgozásában is fontos szerep juthat nekik.
Forrás: MTI
