EgészségÜgyelet
Cadart Máriával tavaly (2022 novemberében) készítettünk interjút, akkor betegségéről (gyomor- és petefészek-daganatáról) és a frissen beültetett katéter használatáról mesélt. Néhány hónappal később, 2023 márciusában újra elbeszélgettünk vele, miután egy hosszú, szinte kalandregénybe illő utazás során hazaérkezett Melbourne-be…
A legutóbbi beszélgetés óta Ön visszatért Ausztráliába – ha jól tudom, hajón…
Így van. Kiderült, több orvossal is konzultálva a katéter beültetése után, hogy elég kockázatos lenne egy hosszú repülőút. Ezért másik alternatívát kellett keresnünk a férjemmel az Ausztráliába való visszajutásra. A hajózás volt az egyetlen lehetőség.
Miért lett volna kockázatos a repülés?
A gyomrom állandóan megtelik folyadékkal, ez pedig trombózisveszéllyel jár. A repülőút összességében majdnem huszonnégy órás, a hosszadalmas ülés és a nagy légnyomáskülönbség problémát jelenthetett volna.
Hogyan készültek fel a hajóútra?
Ez kalandos volt. Olyan hajót kellett keresnünk, ami elmegy Ausztráliáig. Azért jelentett ez kihívást, mert a legtöbb hajó csak a Karib-szigetekig, illetve Európa körül közlekedik. Végül találtunk egyet, ami Southamptonból, Angliából indult el január 3-án. És mivel nem akartam repülni Magyarország és Anglia között sem (pedig egy rövid repülőút az orvosok szerint vállalható lett volna), meg kellett szervezni az utazást a kikötőig autóval, vonattal. Ez volt az út nehezebb része, a hajóra szállás után azért már sokkal könnyebbé vált minden.
Milyen állomásai voltak ennek a szárazföldi útnak?
Eredetileg úgy terveztük, hogy a nővérem elvisz bennünket Franciaországig. De mivel egyedül kellett volna visszaautóznia Magyarországra, úgy döntöttünk, hogy taxit foglalunk. Egy éjszakát Frankfurtban töltöttünk, majd átkeltünk TGV-vel a La Manche-csatornán. Londonba érkezve újabb autó- és szállásfoglalással jutottunk el Southamptonba, ahol január 3-án felszállhattunk az óceánjáróra.
Már a hajóútig is nagyon kalandos ez a történet. Hogyan viselte mindezt a betegségével és a beültetett katéterrel?
A katéter gyakorlatilag megmentette az életemet. Stressz hatására a szervezetem gyorsabban termeli a folyadékot, a szárazföldi utazás idején tehát többször kellett csapolnom, mint nyugodt körülmények között. Nagyon hálás voltam, hogy megvan a lehetőség erre – hogy nem kell aggódnom, mert ott a katéter. Tudtam, hogy szállodába érkezéskor mindig lecsapolhatom a felgyülemlett folyadékot.
Hogyan kellett együttműködnie a hajózási társasággal a betegsége kapcsán?
Mindenféle formanyomtatványt ki kellett töltenem nemcsak a hajótársaság, hanem a biztosító felé is. A hajón egy orvosi csoport teljesített szolgálatot, probléma esetén a leadott információk is segítették a megfelelő ellátást.
Szüksége volt az út során arra, hogy igénybe vegye az egészségügyi szolgáltatást?
Egyáltalán nem. Szerencsés beteg vagyok olyan szempontból, hogy nincsenek fájdalmaim (a húzódást és a gyomorpuffadást leszámítva), és a katéterrel sem volt semmi probléma.
Mivel fogyóeszközöket kellett használnia a csapolások során, hulladék keletkezett – ezzel kapcsolatban volt valamilyen szabályozása a hajózási társaságnak?
Szelektíven kellett gyűjteni a hulladékot. Nemcsak az újrahasznosítható és a vegyes, hanem az egészségügyi hulladék számára is léteztek kukák a kabinokban, ezek a fürdőszobákban voltak elhelyezve. Tehát speciális helyre kellett tennem mindent, ami a katéterhasználat során összegyűlt.
Hogyan zajlottak a napok a hajón?
A hajóút ötvennapos volt, sokféle szolgáltatást nyújtottak az étkezés és a szállás mellett. Több étterem is az utasok rendelkezésére állt, színházba, moziba lehetett menni, festeni tanulhattunk. Az út során több helyen kikötöttünk, például a Bahamákon, a Hawaii-szigeteken. Ilyenkor nem szálltam le, nehogy elkapjak valamilyen betegséget.
Egy tipikus napom úgy telt, hogy felkelés, reggelizés után kinéztünk valamilyen programot, például elmentünk festőórára, ahol az állomásokhoz vagy valamilyen fotóhoz kapcsolódó témában lehetett festeni. Délutánonként, esténként pedig ismét részt vettünk valamilyen programon (nagy kedvencem volt egy gitárvirtuóz), vagy könyvtári könyveket olvasgattam. De volt olyan is, hogy csak kiültem a kis teraszra, és néztem a gyönyörű, tükörsima óceánt.
Volt-e kellemetlen időjárás ebben az időszakban?
Ó, igen!
A teljes interjút ide kattintva olvashatja el!
