EgészségÜgyelet
A tudósok már régóta tisztában vannak vele, hogy az emberi test rendelkezik egy „második aggyal” is. A neve enterális idegrendszer (ENS), és a bélrendszerünkben található. Olyan nagyrészt még felderítetlen terület, amit a kutatói sem ismernek teljesen, ezidáig csak néhány különleges képességéről van tudomásunk.
Az enterális idegrendszer tulajdonképpen egy 400 millió idegsejtből álló rendszer, amely az agyunk után a második legnagyobb ilyen rendszer a szervezetünkben. Annyira komplex struktúra, hogy képes akár az agyunktól függetlenül is működni, azaz szinte teljesen független a központi idegrendszertől.
Például befolyásolni tudja a hangulatunkat azzal, hogy mekkora mennyiségben termeli a szerotonint, ami „örömhormonként” is ismert, és ez az idegrendszer felelős a dopamin, a „boldogsághormon” előállításáért is. A tudósok egy része úgy gondolja például, hogy az enterális idegrendszer hamarabb fejlődött ki bennünk, mint maga a központi idegrendszer.
Az ENS idegsejt-hálózata természetesen nem úgy működik, mint az agyunk, mert például dönteni nem tud, nem határozza meg, hogy mit együnk. A fonos feladata abban rejlik, hogy az emésztésünkkel minden rendben legyen. A Journal of Neuroscience nevű tudományos szaklapban a közelmúltban jelent meg egy tanulmány, amelynek köszönhetően egy lépéssel közelebb kerülhetünk ennek a komplex rendszernek a megértéséhez.
Egy állatkísérlet során képalkotó eljárással tudták beazonosítani a működését. Ausztrál kutatók az idegsejtek egy új mintázatát találták meg egerek vastagbelében. A megfigyelések alapján ez a csoport felel a bélrendszer izmainak működéséért, ezek segítenek keresztül juttatni a székletet a bélrendszeren. Képalkotó technológiával azt is meg tudták figyelni, hogy az említett idegmintázatban lévő idegsejtek ugyanabban az időben, ugyanabban az ütemben küldtek jelet az izmoknak. A megfigyelést az „idegi aktivitás korábban nem látott formájaként” írták le a kutatók.
A tudósok szerint az enterális idegrendszer, avagy a „második agy” még számtalan vizsgálatot igényel ahhoz, hogy teljesen megértsük a működését.
Forrás: Journal of Neuroscience
